Ré vagyok. Köszöntelek titeket az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és világosságában. Most kommunikálok veletek.

Az első kérdésem, hogy helyesen hajtottuk e végre a kommunikáció beindításának szertartását.

Ré vagyok. Az instrumentum kiegyensúlyozására szánt tárgyakat az instrumentum fejéhez kell tenni a hatás legcsekélyebb torzulása végett. A kezdeti szándékjelentés többi része elég elfogadható, mivel a beszélők szolgálni kívánnak. Máskülönben a kísérő hangsúlyok a tudat komplexitásokban nem lettek volna megfelelően kiváltva.

Elővigyázatosságra intünk mindazokkal szemben, akik nem másokat kívánnak szolgálni mindenek előtt, hogy a kezdésben részt vegyenek vagy tudat/test/lélek komplexumi torzulásaik kölcsönzésével valamelyik üléshez járuljanak, mivel ezek után nem tudnánk torzulásainkat jelen instrumentuméival megfelelően egyesíteni.

Áttegyem a Bibliát, a gyertyát és a tömjént már mostanra is?

Ré vagyok. Helyénvaló lenne.

[A tárgyak áthelyezése után.]

Ez a helyes pozíció?

Ré vagyok. Légy szíves, korrigáld a tömjén szögét, hogy az merőleges legyen a húsz fokos észak északkeleti síkra.

[A korrekció végrehajtása után.]

Így megfelelő?

Kérlek, ellenőrizd a szemed[del] finomkorrekcióként. Elmagyarázzuk a folyamatot, melynek során ez jelentős torzuláskiegyensúlyozó.

A tömjén energizálóként szolgál eme instrumentum fizikai teste számára, annak emberségét jelképezve. Ezért szükséges az, hogy a felszálló füstöt ugyanabból a relatív szögből érzékelje az instrumentum, mint ahogy a nyitott Bibliát a szeretet/fényt és fény/szeretetet jelképező meggyújtott gyertya által kiegyensúlyozva érzékeli, és ennélfogva ez megadja jelen instrumentum mentális és emocionális – nevezzük úgy – torzulási komplexumának a mennyország és béke látványát, amit keres. Ekképp energizálva az alsóbbtól a felsőig, az instrumentum nyugodt lesz, és nem fárad ki.

Méltányoljuk törődéseiteket, mivel ez lehetővé teszi tanítás/tanulásaink könnyebb előrehaladását.

Most helyesen vannak beállítva?

Az elfogadhatóság határain belülinek ítélem őket.

A legutóbbi alkalommal két kérdésünk volt, amelyeket a mostani ülésre tettünk félre: az egyik egy lehetséges fedőkőről a gízai Nagy Piramis tetején, a másik, hogy hogyan mozgattátok a hatalmas köveket, amelyek a piramist alkotják. Tudom, hogy ezek a kérdések jelentőségtelenek az Egység Törvénye szemszögéből, de az én döntésem volt – és kérlek, javíts ki, ha nincs igazam, és tedd meg a szükséges ellenjavaslatokat –, hogy ez egy könnyű belépőül szolgálna azok számára, akik el akarják olvasni az anyagot, melyből végül majd egy könyv lesz. Nagyon hálásak vagyunk a kapcsolatodért és minden bizonnyal élni fogunk bárminemű, az információk fogadásának mikéntjére vonatkozó javaslattal.

Ré vagyok. A kérdések helyes sorrendjét nem én fogom javasolni. Ez a te kiváltságod az Egység Törvényének szabad cselekvőjeként megtudván/megértvén, hogy a mi társas memória komplexumunk nem képes az emberek társadalmi tudat/test/lélek komplexuma torzulásainak hatékony felismerésére. Mi most a tanítási/tanulási megtiszteltetés-/felelősségünket kérdések megválaszolásával szeretnénk betölteni. Ez csupán elégséges lesz, mivel a földi embereket fertőző torzulási komplexumoknak nem hatolhatunk a mélyére.

Az első kérdés tehát a fedőkő. Kiemeljük az ilyenfajta adatok jelentéktelenségét.

Az úgynevezett Nagy Piramisnak két fedőköve volt. Az egyik a mi tervezésünk; kisebb, gondosan kieszelt darabjaiból állt abból az anyagnak bolygótokon, amelyet gránitnak hívtok. Ez a kristályos tulajdonságai folytán lett kiválasztva, valamint levegőtök szabályszerű árama végett egy formán, amit kéménynek neveztek.

Egy időben, amikor mi mint nép denzitásotokat már elhagytuk, az eredetit levették és egy értékesebbel pótolták. Ez részint egy arany tárgy volt. Ez semmiben nem változtatta meg – ahogy hívjátok – a piramis tulajdonságait, éspedig egy olyan torzulás volt, aminek alapul egy kevesek kívánsága szolgált, hogy az építmény felhasználását csakis királyi helyként kiáltsák ki.

Kívánsz jobban belemélyedni ebbe az első kérdésbe?

Mit értesz kémény alatt? Mi volt ennek a konkrét célja?

Létezik a levegőtöknek egy szabályos áramlása, mely bár kicsiny, de frissen tartja az építmény egészét. Ez tudatosan lett betervezve a légcsatorna járatokkal, ahogy talán eme instrumentum mondaná őket, úgy kialakítva, hogy a levegő bármely turbulencia vagy huzat nélkül is friss volt.

Hogyan mozgattátok a köveket?

Ré vagyok. A műveletet a minden létező keretein belül kell elképzeld. Az energia, habár véges, eléggé nagy az emberek felfogásához/torzulásához képest. E nyilvánvaló tényt jól ismerik, ám kevéssé veszik figyelembe a földi emberek.

Ez az energia intelligens. Hierarchikus. Mint ahogy tudat/test/lélek komplexumotok is hordozók hierarchiájában lakozik, és így őrzi meg a burkot vagy alakot vagy mezőt, s ugyanígy a szintenként egyre intelligensebb avagy kiegyensúlyozottabb testek intelligenciája, hasonlóan tesz egy ilyenféle anyag, mint a kő minden egyes atomja is. Ha valaki ért ezen intelligencia nyelvén, akkor a fizikai vagy kémiai kő/test véges energiáját kapcsolatba képes hozni a jobban behangolt testekben benne lakó végtelen erővel, légyen az akár ember, akár kő.

E kapcsolat létrejöttével – egy kérés tehető. A végtelen „kő-lét” intelligenciája kommunikál fizikai hordozójával, és a kívánatos hasítás és mozgás ekkor kiviteleződik a „kő-lét” energiamezejének kimozdulásával a végesből egy olyan dimenzióba, amelyet nyugodtan nevezhetünk egyszerűen csak végtelennek.

E módon ami kívántatik, valóra válik a Teremtő élő kőben lakozó végtelen értelmének együttműködése révén. Természetesen ez az a mechanizmus, amellyel sok dolog elvégezhető, amik nem képezik tárgyát a távolba hatás terén jelenleg végzett fizikai vizsgálati módszereiteknek.

Erről az az állítás jut eszembe, miszerint ha elegendő hited lenne, és azt mondanád a hegynek, hogy menjen odébb, akkor a hegy odébb menne. Ez körülbelül úgy hangzik, mint amit most elmondtál. Vagyis hogy ha teljesen tudatában vagy az Egység Törvényének, akkor képes vagy mindezek megtételére. Így van?

Ré vagyok. A „hit” hangvibrációs torzulás talán az egyik buktató a – mondjuk úgy – végtelen ösvényt járók és a véges bizonyítás/felfogás ösvényét járók közt.

Tökéletesen helyes a felfogásod a hit és az intelligens végtelen megegyezőségéről, mindazonáltal az egyik egy spirituális terminológia, míg a másik talán jobban elfogadható a mérőszalaggal és tollal kutatók fogalmi keretrendszer torzulásai számára.

Tehát ha valaki teljességgel felvilágosult az Egység Törvényére nézve és megéli az Egység Törvényét, akkor az ő számára olyan dolgok, mint piramisok építése közvetlen mentális erővel, mindennaposak. Így kell értsem a dolgot?

Ré vagyok. Helytelen az elgondolásod abból a szempontból, hogy különbséget kell tenni az Egység Törvénye általi személyes erő és a kombinált avagy társas memória komplexum tudat/test/lelkének Egységtörvény felfogása között.

Az első esetben csupán egy olyan egyén, aki megtisztult valamennyi hibájától, tudná elmozgatni a hegyet. Az egység tömeges felfogása esetében minden egyes személy tartalmazhat némi elfogadható mennyiségű torzulást, de a tömeg tudat még így is képes volna elmozgatni hegyeket.

A fejlődés alapesetben abból a felfogásból, amit ti most kerestek a megértésnek egy olyan dimenziója felé halad, amelyet a Szeretet Törvényei kormányoznak, és amely a Világosság Törvényeit keresi. A Világosság Törvényével vibrálók az Egység Törvényét keresik, az Egység Törvényével vibrálók az Örökkévaló Törvényét keresik.

Mi nem tudjuk megmondani, mi van a minden létezővel egyesült énnek e feloldódásán túl, mivel még keressük a minden létezővel való eggyé válást, de még mindig csak Ré vagyunk. Ekképpen útjaink tovább folytatódnak.

Vagyis a piramis többetek közös erőfeszítésével épült?

Ré vagyok. A piramisok, amelyeket gondoltunk/építettünk, a mi társas memória komplexumunk által kigondolt gondolatformákból épültek.

Vagyis a kövek a helyükre lettek teremtve ahelyett, hogy máshonnan lettek volna odamozdítva. Így van?

Ré vagyok. Mi örökkévaló kőből építettük a Nagy Piramist, ahogyan nevezitek. Más piramisok egyik helyről a másikra mozgatott kőből épültek.

Mi az az örökkévaló kő?

Ré vagyok. Ha a gondolatformák fogalmát sikerül megértened, akkor rájössz, hogy a gondolatforma a saját torzulásában szabályosabb az anyagok alkotta energiamezőknél a kőben, amelyek [szintén] gondolatforma révén születtek meg gondolatból véges energiává és létezővé, a gondolatforma szintjének nálatok található – mondhatjuk – torzított visszaverődésében.

Válaszoljunk más, segítőbb módon?

Ez eléggé triviális, én csak azt nem értem, hogy miért több kőből készült a piramis, és miért nem egyben lett megteremtve az egész?

Ré vagyok. Létezik egy törvény, amelyet mi az Egység Törvényének egyik jelentősebb primer torzulásának hiszünk. Ez a Zűrzavar Törvénye. Ti ezt a Szabad Akarat Törvényének neveztétek.

Mi egy lehető leghatékonyabb gyógyítógépet avagy idő/tér arány komplexumot kívántunk létrehozni. Mindamellett nem akartuk a titkot áthatolhatónak hagyni az emberek számára, hogy így egy csoda piramis építőiként imádjanak minket. Ezért aztán építettnek tűnik, nem pedig gondoltnak.

Úgy beszélsz a piramisról – főként a Nagy Piramisról, feltételezem –, mint elsődlegesen gyógyító gépről, de beszéltél róla mint beavatásra szolgáló eszközről is. Ez a kettő ugyanazt a fogalmat jelöli?

Ezek egyazon szeretet/fény szándék/megosztás komplexum részei. A gyógyítási rész megfelelő használatához elengedhetetlen volt egy megtisztult és elhivatott csatorna vagy energizáló megléte, hogy a Végtelen Teremtő szeretete/fénye keresztülfolyhassék rajta, így a beavatási metódus szükségszerű volt a tudat, a test és a lélek előkészítésében a Teremtő munkájának szolgálatára. A kettő elválaszthatatlan.

A piramis alakjának szerepe van a beavatási szertartásban?

Ez egy nagy lélegzetű kérdés. Érzésünk szerint most elkezdenénk, majd újra-kiértékelésre és egy későbbi ülésen való továbbkérdezésre kérünk erről a – mondhatni – sokatmondó témáról.

Kezdjük. Két fő szerep jut a piramisra a beavatási eljárások kapcsán. Az egyik a testtel kapcsolatos. Mielőtt a test beavatható lenne, az elmét kell beavatni. Ez az a pont, amelynél a jelen ciklusotok adeptusainak többsége az elme/test/lélek komplexumát eltérítve találja.

Ha a jellemet és személyiséget, vagyis a tudat valódi identitását már feltárták, akkor a testet kell minden lehetséges módon megismerni. Vagyis a test különböző funkciói megértést és elfogulatlan kontrollt követelnek. A piramis első haszna tehát abban mutatkozik, hogy lemenjenek a piramisba az ott lévő érzékszervi jelek hiánya céljából, hogy így a test – bizonyos értelemben – halott lehessen, és egy újfajta élet kezdődhessen.

Javasoljuk most bárminemű szükséges kérdés feltevését és az ülés viszonylag gyors befejezését. Van valami kérdésetek jelen időben/térben?

Az egyetlen kérdés, hogy van e valami, amit rosszul csináltunk, vagy amit az instrumentum kényelméért még tehetnénk?

Átvizsgáljuk az instrumentumot.

A közvetítőnek nagy segítségére voltak ezek az óvintézkedések. Csupán a nyakra javasolunk egy kis odafigyelést, amely eltorzultnak tűnik e testben/torzulásban az erőnlét/gyengeség terén. Vagyis a jobb megtámasztás a nyak tájékán, segítségül lehet.

A feje mögötti kehely vizéből itassuk meg őt, miután feltöltöttük szeretettel, vagy egy másik pohárból?

Az, és csak az a kehely lesz a legjótékonyabb, mivel a kehelyben élő szűz anyag elfogadja, megőrzi és válaszol a lényetek keltette szeretet vibrációra.

Ré vagyok. Most elhagyom e csoportot az Egységes Teremtő erejének és békéjének örömében. Adonai.