Ré vagyok. Köszöntelek titeket az Egy Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Most kommunikálunk.

A kiegyensúlyozásról volna egy kérdésem. Elég hosszú, így majd változatlan formában, csak simán bemásoljuk a könyvbe. Ha meg tudnád válaszolni anélkül, hogy felolvasnám, azzal időt nyernénk, ellenkező esetben felolvasom.

Ré vagyok. Megértjük lehetőségetek megőrzésére irányuló vágyadat. Mindamellett jó lenne röviden összefoglalni a kérdést. Ha egy gondolatban feltett kérdésre válaszolunk, akkor a választ nem lehet kiadni. Ha ezt a választ csupán magánfelhasználásra szánjátok, akkor folytathatjuk.

Akkor csak nagyon gyorsan felolvasom a kérdést.

Egy állítást fogok tenni és arra kérlek, hogy pontosságának mértéke szerint fűzz megjegyzést hozzá. Azt feltételezem, hogy a kiegyensúlyozott entitás egy tetszőleges konfliktushelyzetben nem inog ki sem pozitív, sem negatív érzelmek felé. Azáltal, hogy bármely helyzetben érzelmektől mentes marad, a kiegyensúlyozott entitás minden szituációhoz világosan felismerheti a helyzethez illő és arra adandó, az Egység Törvényével összhangban álló válaszokat.

A legtöbb entitás a bolygónkon akaratlanul is beleesik minden olyan érzelmi helyzet csapdájába, amelybe belekerül, saját egyedi hajlamai szerint, s e hajlamok miatt képtelen világosan meglátni a tanítási/tanulási lehetőségeket és megtalálni a megfelelő választ az adott érzelmi szituációban, s ennek következtében egy sok próbálkozással és tévedéssel járó folyamaton s az ebből adódó kínok kiállásán keresztül kell ilyen helyzeteket sok sok alkalommal elismételnie, amíg tudatosan rá nem jön, hogy miért szükséges kiegyensúlyoznia energiacentrumait vagyis így válaszait és magatartását.

Mihelyst egy személy tudatosan tisztába jön vele, miért kell kiegyensúlyoznia energiaközpontjait és reakcióit, a következő lépés az érzelmi helyzethez illő pozitív vagy negatív válaszokat hagyni saját lényén akadálytalanul keresztüláramlani, bármely érzelmi színezet megtartása nélkül, miután tudatosan megfigyelte és keresztülengedte őket lényén. Azt feltételezem, hogy a pozitív vagy negatív töltésű keresztüláramoltatott energia tudatos megfigyelésének e képessége fokozható az általad megadott kiegyensúlyozó gyakorlatok alkalmazásával, melynek eredményeképpen az entitás egyensúlyt érhet el, ami lehetővé teszi számára, hogy az Egység Törvénye tekintetében érzelmi kilengésektől mentes és torzítatlan maradhasson bármely helyzetben, akárcsak egy tévéfilm objektív nézője.

Így van?

Ré vagyok. Ez egy helytelen alkalmazása az általunk leírt kiegyensúlyozó folyamatnak. A gyakorlatnak, miszerint először tapasztaljuk meg az érzést, majd pedig tudatosan fedezzük fel annak ellentettjét lényünkön belül, nem a mind pozitív mind negatív érzelmek akadálytalan áramoltatása a célja, miközben elfogulatlanok maradunk, hanem az elfogulatlanná válás a célja. Ez egyszerűbb eredmény, és sok gyakorlás kell hozzá, hogy úgy mondjuk.

A tapasztalatok katalizátora annak érdekében működik, hogy e denzitás tanulás/tanításai bekövetkezzenek. Mindamellett ha a lényen belül választ kelt, még ha csak megfigyeli is, az entitás már így is hasznosítja tanulás/tanításra a katalizátort. A végső eredmény az, amikor már nem szükséges a katalizátor. S azzal e denzitásra többé már nincs szükség.

Ez nem közömbösség vagy objektivitás, hanem egy finoman hangolt együttérzés és szeretet, amely minden dologra szeretetként tekint. E látás nem vált ki választ a katalitikus reakciók következtében. Így az entitás immár a tapasztalati történések társ Teremtőjévé képes válni. Ez a valódibb egyensúly.

Megpróbálok hasonlatot alkotni.

Ha egy állat, mondjuk egy karámban egy bika, megtámad téged azért, mert a karámjába tévedtél, akkor gyorsan kitérsz előle, és nem hibáztatod őt. Avagy, nem sok érzelmi reakciót mutatsz azon a félelmi válaszon kívül, hogy a bika kárt tehet benned.

De mikor egy másik emberrel találkozol össze a saját birtokán és az megtámad, akkor a visszahatásod sokkal érzelmibb jellegű lehet, testi reakciókkal is párosulva. Helyesen vélelmezem e, hogy amikor az állatra és a másik énre adott reakciód egyaránt az, hogy a Teremtőként tekinted őket, szeretve és megértve tettüket, mellyel téged megtámadtak, lévén az a szabad akaratuk általi tett, akkor helyesen egyensúlyoztad ki magad ezen a területen? Így van?

Ré vagyok. Ez alapjaiban így van. Azonban a kiegyensúlyozott entitás a másik én e látszólagos támadásában látni fogja a tett okait is, melyek a legtöbb esetben összetettebb természetűek a második denzitású, miként a példád szólt, bika támadásának okainál. Tehát ez a kiegyensúlyozott entitás sokkal több lehetőségre nyitott volna, hogy szolgálatára legyen egy harmadik denzitású másik énnek.

Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne e érzelmi visszhangot, mikor a másik én megtámadja?

Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A legutóbbi ülésen azt közölted velünk, hogy az ötödik denzitásban sok időt/teret töltöttetek el „a negyedik dimenzióban megszerzett nagyfokú együttérzés kiegyensúlyozásával”. Ki tudnád bővíteni ezt a gondolatot annak fényében, amit az imént tárgyaltunk?

Ré vagyok. A negyedik denzitás ahogy elmondtuk, bővelkedik együttérzésben. Ez az együttérzés a bölcsesség szemüvegén keresztül nézve ostobaság. A harmadik denzitásnak megváltása, ám az entitás végső egyensúlyán aránytalanságot okoz.

Tehát nekünk, negyedik denzitású társas memória komplexumként, az együttérzésre való hajlamunk más ének megsegítésében elment egész a mártírhalálig. Az ötödik denzitású szüret elérésekor azt találtuk, hogy e vibrációs szinten hézagok láthatók az efféle csillapítatlan együttérzés hatékonyságán. Sok időt/teret töltöttünk el a Teremtő azon útjainak fontolgatásával, melyek bölcsességgel itatják át a szeretetet.

Megpróbálnék gyártani erre egy harmadik denzitású hasonlatot.

Sok itteni entitás nagy könyörületet érez harmadik dimenziós más énjei fizikai problémájának enyhítésére sokféle módon gondoskodva róluk: ételt juttatva nekik, ha éhínség van, mint most az afrikai országokban, gyógyszereket juttatva nekik, ha úgy érzik, egészségügyi ellátásra van szükségük, s e szolgálatokban nagyon önzetlenek.

Ez olyan polarizációt vagy vibrációt eredményez, ami harmonizál a zöld sugár avagy negyedik denzitással. Nincs azonban egyensúlyban az ötödik denzitás fölfogásával, miszerint ezek az entitások katalizátort élnek meg, és szükségleteikre nézve kiegyensúlyozottabb intézkedés volna ellátni őket a negyedik denzitás tudati szintjének eléréséhez szükséges tanulással, mintsem a fizikai szükségleteiket istápolni. Ez így van?

Ré vagyok. Ez nem így van. Egy éhhalál szélén álló tudat/test/lélek komplexum számára a helyes válasz a test megetetése. Ebből tovább következtethetsz.

Másfelől viszont helyesen feltételezed, hogy a zöld színű válasz nem annyira kifinomult, mint az, amelyiket átjár a bölcsesség. E bölcsesség birtokában az entitásnak lehetősége nyílik arra, hogy hozzájárulását a planetáris tudatossághoz azon minősége szerint értékelje, hogy az független mindazon tevékenységektől vagy viselkedésektől, melyek látható síkokon várnak eredményeket.

Akkor miért a súlyos éhezési problémánk általában Afrika területén jelenleg? Van metafizikai indoka ennek, vagy pusztán véletlen jelenség?

Ré vagyok. Korábbi feltételezésed helyes volt, már ami a katalitikus cselekvést illeti erre az éhínségre és rossz egészségre. Az azonban az entitás szabad akaratának hatásköre, hogy válaszol e a más ének e szorult helyzetére, és a szükséges élelmiszerek és anyagok felajánlása helyénvaló válasz jelenlegi tanulás/tanításaitok keretében, amibe beletartozik a szeretetnek és más ének szolgálatának növekvő képessége.

Mi a különbség energiaközpont aktivitás tekintetében a között a személy között, aki érzelmi töltetű helyzetekben elfojtja az érzelmi töltetű válaszait és a között a személy között, aki kiegyensúlyozott, és ennek következtében valódi elfogulatlanságot mutat érzelmi töltetű helyzetekben?

Ré vagyok. A kérdés helytelen feltételezést tartalmaz. Az igazán kiegyensúlyozott entitás számára semmilyen helyzet nem volna érzelmi töltetű. Ennek megértése után a következőt mondhatjuk.

Az érzelmek elfojtása, amennyiben úgy dönt, hogy már nem spontán módon használja fel a tér/idő jelen katalitikus történését, depolarizálja az entitást s ezáltal letompulnak az energiaközpontjai. Történhet azonban némi pozitív irányú sarkosulás is, hogyha ennek az elfojtásnak más ének figyelembe vétele az indítéka.

Az az entitás, amely kellően régóta dolgozik a katalizátorral ahhoz, hogy képes legyen érezni a katalizátort, de nem találja szükségesnek, hogy választ fejezzen ki rá, még nem kiegyensúlyozott, csak tapasztalati kontinuuma átláthatóságából kifolyólag nem szenved el depolarizációt. Vagyis tehát a képesség fokozatos növekedése, hogy valaki a saját reakcióit megfigyelje és önmagát megismerje, egyre közelebb hozza az ént egy valódi egyensúly felé. A türelem szükséges és ajánlatos is, mivel a katalizátor síkotokon hathatós, hasznosságát pedig egy következetes tanulás/tanítási szakasz után kell kiértékelni.

Honnan tudhatja egy személy, ha elfogulatlan egy érzelmileg fűtött szituációban, hogy most csak elfojtja az érzelmek áramlását, vagy pedig egyensúlyban van és valóban elfogulatlan?

Ré vagyok. Már beszéltünk erről a kérdésről. Ennélfogva csak röviden elismételjük, hogy a kiegyensúlyozott entitás számára semely szituációnak nincs érzelmi töltete, csupán olyan helyzet, mint bármely másik, amiben az entitás vagy észrevesz egy lehetőséget, hogy szolgálatra legyen, vagy nem. Mennél közelebb kerül egy entitás e hozzáálláshoz, annál közelebb jut az egyensúlyhoz.

Megjegyezhetjük, hogy mi nem javasoljuk katalizátorokra adandó válaszok visszafojtását vagy elnyomását, hacsak az efféle reakciók nem jelentenének az Egység Törvényével nem összhangzatos akadályokat egy másik én irányába. Sokkal, de sokkal jobb hagyni kifejeződésre jutni a tapasztalatot azért, hogy az entitás eztán teljesebben használhassa fel a katalízist.

Miről állapíthatja meg az egyén, hogy mely energiaközpontok aktívak a lényén belül s melyekre nem szükséges további közvetlen figyelmet szánni, illetve hogy mely energiaközpontok nem aktívak s melyekre kell azonnali figyelmet fordítani?

Ré vagyok. Az énnek az énről szóló tanulás/tanítására nézve az entitás gondolatai, érzései vagy érzelmei, s mindközül legkevésbé a magatartása jelentenek irányjelző táblát. A napi ciklus tapasztalatainak kielemzésekor az entitás felmérheti, hogy mely gondolatokat, viselkedéseket, érzéseket és érzelmeket tekint oda nem illőnek.

Az elme, test és lélek komplexumok e helytelen tevékenységeinek kivizsgálásával az entitás azután a helyes vibrációs sugárba teheti e torzulásokat, s így megláthatja, min kell dolgozni.

Az utolsó ülésen azt mondtad: „Az én, ha kellően nagy mértékig tudatos [a böjt] e katalízis[ének] működésmódjával és a programozás technikájával kapcsolatban, akkor elérheti az átprogramozást egyedül az akarat összpontosításán és a hit képességén keresztül, böjti, étrendi vagy bármilyen testi komplexum fegyelmezési párhuzam nélkül is.”

Melyek azok a programozási technikák, amiket a felsőbb én használ annak biztosítására, hogy harmadik denzitású önmaga megtanulja vagy megkísérelje a kívánt leckéket a mi harmadik denzitású inkarnációs laborunkban?

Ré vagyok. Csak egy technika létezik az akarat és a hit e növelésére vagy nevelésére, mely nem más, mint a figyelem összpontosítása. A koncentrálóképesség időtartamát azoknál, akiket gyerekeknek hívtok, rövidnek tekintitek. A spirituális koncentrálóképesség időtartama az emberek legtöbbjénél a gyermeké. Csupán kívánság kérdése tehát, hogy valaki képessé váljék összeszedni és rajta tartani figyelmét a kívánt programozáson.

Ez, ha folyamatos, erősíti az akaratot. A teljes aktivitás csak akkor következhet be, mikor hit él abban, hogy e fegyelemnek lehet eredménye.

Megemlítenél néhány gyakorlatot, amelyek segítenek növelni a koncentrálóképesség időtartamát?

Ré vagyok. Az efféle gyakorlatok általánosak az entitásaitok sokféle misztikus tradíciója körében. Egy a meditáló számára személyes inspirációs minőséggel bíró forma és szín vizualizációja központi eleme az efféle vizualizáció, ti úgy mondanátok, vallásos szempontjainak.

Azon egyszerű alakzatok és színek elképzelése, melyek az entitás részéről nem rendelkeznek ösztönös inspirációs minőséggel, annak az alapját adják, amit mágikus hagyományoknak hívhattok.

Hogy rózsát képzelsz e el vagy kört, nem számít. Javallatos azonban a vizualizáció egyik vagy a másik irányvonalát kiválasztani e fakultás gyakorlása érdekében. Ez azon gondos elrendezésű formák és színek miatt van, melyeket vizualizációként leírtak azok, akik a mágikus tradíciókban elmélyültek.

Engem fiatal éveimben a mérnöki tudományokra neveltek, amibe a tervezés folyamata érdekében beletartozott a háromdimenziós képi megjelenítés szükséglete. Hasznos lehet e ez azon fajta vizualizáció alapjaként, amelyről te beszélsz, vagy pedig értéktelen?

Ré vagyok. Számodra ez a tapasztalat értékes volt. Egy kevésbé érzékeny entitás esetében ez nem adna kellő lökést a koncentrációs energia növelésére.

Akkor egy kevésbé érzékeny entitás mit használjon a megfelelő energiáért?

Ré vagyok. A kevésbé érzékeny egyénnek a személyesen inspiráló képek választása alkalmas, legyen ez az inspiráció a tökéletes szépséget kifejező rózsa, a tökéletes áldozatot kifejező kereszt, a Minden létezőt az Egyben kifejező Buddha, vagy bármi más az egyént inspiráló dolog.

Nekem volt egy élményem meditációban, már beszéltem is erről korábban, ami nagyon mélyen érintett úgy 20 évvel, kicsivel kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt. Milyen önfegyelmezés lehet leginkább alkalmas ennek a szituációnak és ennek a tapasztalatnak az újra előhozásához?

Ré vagyok. Tapasztalatod legjobban a mágikus szertartási vonalról közelíthető meg. Mindazonáltal a Vándornak vagy szakértőnek sokkal nagyobb esélye van az ilyen típusú élményre, amely – ahogy kétségtelenül ki is elemezted, hogy erről van szó – egy őstípusi jellegű, a kozmikus öntudat gyökereihez tartozó élmény.

Kapcsolódott ez valamilyen módon az Arany Hajnalhoz a szertartási mágiában?

Ré vagyok. A kapcsolat egyezés.

Akkor az élmény reprodukálásához legjobb, ha az Arany Hajnal Rendjének gyakorlatait követem?

Ré vagyok. Egy beavatási tapasztalat reprodukálásához visszafelé kell menni, hogy úgy mondjuk. Azonban a mások szolgálatának eme formájú gyakorlata esetedben a munkatársaiddal együttműködve helyes. Pozitívan polarizált entitásnak nem jó egymagában dolgozni. Ennek okai nyilvánvalóak.

Akkor ez az élmény egyfajta beavatás volt? Így van?

Ré vagyok. Igen.

Köszönöm. Ha a szülő gyermeki tanító/tanuló kapcsolatot vesszük elő, ott milyen típusú tettek mutatják meg az egyes energiaközpontok felaktiválását sorban a vöröstől az ibolyáig?

Ré vagyok. Ez lesz az utolsó teljes kérdése ennek az ülésnek.

Az entitás, legyen bár gyermek vagy felnőtt, ahogy ti mondjátok, nem egy hangszer, amin játszani lehet. Szülő gyermek iránynál a megfelelő tanítás/tanulási eszköz a szülő nyitott szívű lénye és a gyermeki lény teljes elfogadása. Ez befogadja majd azt a bárminemű anyagot, amit élettapasztalata gyanánt a gyermek entitás e létsíkra magával hozott.

Két dolog különösen fontos ebben a kapcsolatban a szülőnek a gyerek felé való alap elfogadásán túl.

Először is, azt a valamilyen módú átélést, melyet a szülő az Egységes Végtelen Teremtő tiszteletére és hálát adására használ, meg kell, ha lehetséges, osztani a gyermek entitással, napi szinten, ahogy mondjátok.

Másodszor a szülői együttérzés nagyon jól ellensúlyozható azon megértéssel, hogy a gyermek entitásnak a szülő másik éntől kell megtanulnia a mások szolgálatának vagy önmaga szolgálatának hajlamát. Ez az oka, amiért némely fegyelmezés helyénvaló a tanítás/tanulásban. Az energiacentrumok aktiválására ez nem érvényes, mivel minden entitás egyedi és minden én–másik én kapcsolat kétszeresen is egyedi. Az átadott irányvonalak csupán általánosak ez okból.

Van e rövid kérdés, mielőtt elhagynánk az instrumentumot?

Ha ez nem lesz kellően rövid, akkor hagyd el a választ. De elsőként azon töprengtem, hogy miért bizonyos testrészeket távolítanak el: a marhacsonkításoknál mindig ugyanazokat a testrészeket metszik ki, és hogy ennek köze van e az energiaközpontokhoz, és hogy miért ezeket, miért épp ezeket a részeket távolítják el. De ha ezt túl hosszú lenne megválaszolni, akkor csak annyit kérdezek, hogy tehetünk e valamit az instrumentum kényelméért vagy a kapcsolat javításáért.

Ré vagyok. Jobb lenne egy másik ülésen felelni a kérdésre. Az instrumentum jól van.

Ré vagyok. Búcsúzom tőletek, barátaim, a Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Járjatok hát örvendezve az Egységes Végtelen Teremtő erejében és békéjében. Adonai.