Ré vagyok. Köszöntelek benneteket az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Most kommunikálunk.

Megadnád először, kérlek a közvetítő állapotát?

Ré vagyok. Az előzőleg elmondottak szerinti.

Az instrumentum szeretné tudni, van e veszélye annak, ha az instrumentum túl sok átutalt energiát kap a jelenlegi állapotában?

Ré vagyok. Nincs.

Azt is szeretné megkérdezni, hogy az előző ülés nagyon nagy energiaátutalása teljes egészében egy szexuális energiacsere volt e?

Ré vagyok. Ez így van.

Ebben az esetben szeretné tudni, miként működik közre az energiacsere az ülés során.

Ré vagyok. Ennek az energiacserének a közreműködése az egyik leghasznosabb abban az értelemben, hogy az ingajárat megerősítését szolgálja, melyen keresztül a beáramló kontaktus fogadásra kerül.

Maga a kontakt figyelemmel tartja majd az instrumentum állapotát és befejezi a kommunikációt, mikor az instrumentum torzulásai már kezdenek a gyengeség vagy fájdalom torzulásai felé ingadozni. A kapcsolat fennállása idején azonban a csatorna ereje, melyen keresztül ez a kontaktus áramlik, megsegíthető azzal az energiacserével, amelyről beszéltél.

Az ülés előtti elűző szertartásunkat egy olyan mozdulattal szoktuk befejezni, amely felment minket a mágikus személyiség alól. Elgondolkodtam azon, ne hagyjuk e el ezt a mozdulatot, hogy így a mágikus személyiséget az Egység Körének előadása idejére is fenntartsuk, s csak a kör létrejötte, vagy akár az ülés vége után engedjük el azt. Melyik lenne az alkalmasabb?

Ré vagyok. A mágikus tevékenységek gyakorlata a legszigorúbb őszinteséget követeli meg. Ha képességeidet illető felmérésed olyan, hogy képes leszel fenntartani a mágikus személyiséget ezen ülés teljes hossza alatt, akkor rendben van. Mindaddig, amíg valamennyi kételyed van, ez nem tanácsos.

Minden esetben helyénvaló ennek az instrumentumnak visszaadnia az ő mágikus személyiségét, mintsem magával vinnie e szereplőt a transzállapotba, mivel nem rendelkezik kellő mágikus jártassággal, hogy ilyen helyzetben működjék, és messze sebezhetőbb lenne annál, mint mikor az éber személyiség kínálja fel magát csatornának. Ez a munka csakugyan mágikus természetű az alapértelemben. Nem helyénvaló azonban valakinek gyorsabban haladni annál, mint ahogy a lába járni képes.

Azoknak a harmadikdenzitású élettapasztalásáról szeretnék kérdezni, akik a polaritási szétválasztódást eredményező, az első torzulás al Logoszokra történt eredeti kiterjesztését éppenhogy csak megelőzték. Le tudnád írni általánosságban a különbségeket eme tudat/test/lélek komplexumok harmadik denzitású élettapasztalása illetve azoké közt, akik ezen a bolygón, ebben a most általunk megélhető tapasztalásban fejlődtek ki?

Ré vagyok. Ezt az anyagot korábban már lefedtük. Szíveskedj konkrét érdeklődéssel tudakolódni.

Konkrétan abban a megtapasztalásban, ahol a harmadik létsűrűségben csupán a másokat szolgáló polaritás fejlődött el folyamatos evolúcióval a magasabb denzitásokig, érvényben volt ott ezekre az entitásokra az előző életek stb. tudomása kapcsán lehúzódó fátyol?

Ré vagyok. Nem.

A reinkarnációs folyamat olyan volt, mint az itt általunk tapasztalt, amelynél a ciklus során a harmadik denzitású testbe számos alkalommal belépnek és kilépnek?

Ré vagyok. Ez így van.

Lehetséges megadni egy testet öltési időtartamot a mi éveinkkel, és megtennéd ezt, amennyiben igen?

Ré vagyok. Az optimális testben töltött periódus valamelyest közelíti azon mértéket, amit egy millenniumnak hívtok. Ez, mondhatni, egy a harmadik denzitású élettapasztalás egyéb tényezőitől független állandó.

Az első torzulás első kiterjesztése előtt tehát a fátyol vagy a tudatosság elveszítése nem fordult elő. Ebből akkor azt a feltételezést vonom le, hogy ez a fátyol vagy inkarnáció előtt lezajló tudatosemlékezés elvesztés az első torzulás kiterjesztésének volt elsődleges eszköze. Helyes ez így?

Ré vagyok. Korlátolt a helyességed. Ez volt az első eszköz.

Ebből a kijelentésből akkor felteszem, hogy a Logosz, kiókumlálva egy módszert arra vonatkozólag, hogy azzá váljék, ami eladdig nem, céljának eléréséhez elsőként a tudattalan tudattól való elkülönítésének eszközét tervelte ki annak során, melyet mi inkarnációnak hívunk. Így van?

Ré vagyok. Igen.

A kijelentésből akkor azt is felteszem, hogy az úgynevezett fátyol első eszköze után még sok más eszköz is kigondolásra és felhasználásra került. Így van?

Ré vagyok. Voltak finomítások.

A Logosz archetípusi elméje az első torzulás kiterjesztésének e kísérletét megelőzően, úgy gondolom, hogy kevésbé volt bonyolult, mint most, talán kevesebb archetípust tartalmazott. Ez így van?

Ré vagyok. A türelmeteket kell kérjük. Hirtelen fellángolását érezzük a fájdalomként ismert torzulásnak ezen instrumentum bal karjában és kézi nyúlványában. Kérlek, ne érintsétek meg ezt az instrumentumot. Megvizsgáljuk az elme komplexumot és megpróbáljuk átpozícionálni a végtagot, hogy a munkaülés folytatódhassék. Azután kérlek, ismételd meg a kérdést.

[Két perc szünet.]

Ré vagyok. Folytathatjátok.

Köszönjük. Az első torzulás kiterjesztésének kísérlete előtt hány archetípus volt az akkori Logosz teremtés?

Ré vagyok. Kilenc.

Kilenc archetípus, csak találgatok, mikor azt gondolom, hogy ebből három jutott a tudatra, három a testre és három a lélekre. Ez így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Szintén találgatni fogok azzal, hogy a tarot rendszerében ezek az archetípusok – a tudat esetére – nagyjából megfelelnének a Mágusnak, a Császárnak és a Diadalszekérnek. Így van?

Ré vagyok. Ez téves.

Elmondanád, hogy minek felelnek meg?

Ré vagyok. Mind a test, mind az elme, mind a lélek befoglaltatott és működött a mátrix, a potentátor illetve a szignifikátor égisze alatt. A tudat, a test és a lélek szignifikátora nem azonos a tudat a test és a lélek komplexum szignifikátorával.

Már értem, mit akartál mondani az előző ülésben azzal, hogy a szabad akarat kiterjesztéséhez a szignifikátornak komplexummá kell válnia. Úgy látszik, hogy a szignifikátor azzá a komplexummá vált, ami a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik a tudatra, a tízedikig a testre és a tizenhetedikig a lélekre. Ez így van?

Ré vagyok. Ez téves.

Elmondanád, mit értesz azon, hogy a jelzőnek komplexummá kell válnia?

Ré vagyok. Akkor komplexum valami, ha egynél több jellemző elemből vagy fogalomból áll.

Szeretném megpróbálni megérteni az első torzulás kiterjesztése előtti Logosz elméjének archetípusait. Úgy hiszem, hogy a most általunk tapasztalhatónak a jobb megértése érdekében ez egy logikus megközelítés.

Mint elmondtad, adott számunkra a mátrix, a potentátor és a szignifikátor. A mátrixot úgy értelmezem, mint amely a tudat: az, amit mi tudatos elmének nevezünk, de mivel az is ez, amiből az elme felépül, így elveszettnek érzem magam, hogy e három fogalmat teljesen megérthessem, különösen az az előtti idő vonatkozásában, hogy a tudat és a tudattalan közti felosztás megtörtént volna.

Úgy vélem, fontos jó megértéshez jutni erről a három dologról. Ki tudnád e fejteni még bővebben a Tudat Mátrixát, Potentátorát és Szignifikátorát, hogy miben térnek el és miként kapcsolódnak egymáshoz, ha megkérlek?

Ré vagyok. A Tudat Mátrixa az, amelyből minden [létre]jön. Bár mozgás nélküli, a mozgósításban mégis aktiválója minden elmetevékenységnek. A Tudat Potentátora az a nagy forráskészlet, mely azon tengerként szemléltethető, amelybe a tudatosság mind mélyebben és mind alaposabban merül alá annak érdekében, hogy teremtsen, elképzeljen és ön tudatosabbá váljon.

A tudat, a test illetve a lélek Szignifikátora az illető egyszerű és egyesített fogalomként szemlélhető.

A Test Mátrixa úgy tekinthető, mint a tudat ellentétekben való visszatükröződése; vagyis mint korlátlan mozgás. A Test Potentátora pedig az, amely – áthatva – a tevékenységet szabályozza.

A Szellem Mátrixát nehéz jellemezni, mivel a szellem természete kevéssé mozgásos. A lélek energiái és mozgásai ugyan messze a legbehatóbbak, mégis, mivel az idő/térrel van közelebbi kapcsolatban, a dinamikus mozgás jellemzőivel nem rendelkezik. Következésképp Mátrixa úgy szemlélhető, mint a legmélyebb sötétség, Potentátora pedig úgy, mint a legváratlanabb eszmélés, megvilágosodás és alkotó befolyás.

Ímhol az Archetípusok leírása az Egyestől a Kilencesig, a társ Teremtő avagy al Logosz szabadakarati felismerése befolyásának beállta előtt.

Az első változtatás a szabad akarat e kiterjesztése érdekében tehát az volt, hogy az információkat, vagy a kommunikációt a Tudat Mátrixa és Potentátora közt, viszonylag hozzáférhetetlenné kellett tenni egymás számára az inkarnáció során. Ez így van?

Ré vagyok. Mi talán inkább viszonylag rejtélytelinek neveznénk a körülményeket, semmint viszonylag hozzáférhetetlennek.

Nos, az ötlet valamiféle fátyol létrehozása volt tehát a Mátrix és a Potentátor között. Ez így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Ez a fátyol tehát azok között jön létre, amit most a tudatos és a tudattalan elmének nevezünk. Ez így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Ez alighanem a Logosz terve lehetett, hogy ezzel az első torzulás égisze alatt nagyobb szabad teret engedett a tudatos elmének, és elporciózta – mondhatnánk – annak egyéniesült részeit a Potentátortól vagy tudattalantól, amelynek nagyobb hozzáférése volt a teljes elméhez, jóváhagyva ezzel így, mondhatnád – hogy egy szerencsétlen kifejezést használjak: – oktalan tudatossági részek megszületését. Így van?

Ré vagyok. Ez nagyjából így van.

Kifinomítanád, világosabbá tennéd egy kicsit?

Ré vagyok. Közbeeső anyag van, mielőtt ezt megtehetnénk.

Jól van. Namost, véghezvitték ezt az egyszerű kísérletet, és megfigyelték a kísérlet eredményeit, mielőtt nagyobb összetettséggel próbálkoztak?

Ré vagyok. Mint azt elmondottuk, nagyszámú sikeres kísérlet történt.

Azért tűnődtem el ezen, mert úgy tűnik, ezen állt vagy bukott a kísérlet – ez tűnik a nagy elválási pontnak az első torzulás kiterjesztése és ki nem terjesztése közt – hogy ennek az eredeti kísérletnek mi lett az eredménye, tekintettel arra, hogy mit teremtettek belőle. Mi lett neki az eredménye?

Ré vagyok. Ez korábban átvett anyag. E kísérletek eredménye egy élettelibb, változatosabb és intenzívebb létélmény a Teremtőtől a Teremtőnek.

Nos, ezzel tisztában voltam. Valószínűleg nem jól tettem fel a kérdést. Ez egy nagyon nehezen megfogalmazható kérdés. Nem tudom érdemes e tovább próbálkozni vele, de arra gondoltam volna, hogy amikor ez a legelső elfátyolozási kísérlet megtörtént, akkor önmagát szolgáló polarizációt eredményezett e az első kísérlet?

Ré vagyok. A korai – ha használhatjuk ezt a kifejezést – Logoszok önmagát szolgáló és másokat szolgáló tudat/test/lélek komplexumokat termeltek ki rögvest. A szüretelhetősége ezeknek az entitásoknak nem volt ennyire azonnali, s így nagy iramban megindult az archetípusok finomhangolása.

Na, már közeledünk ahhoz, amit szerettem volna meghatározni. Akkor ennél a pontnál még mindig csak kilenc archetípus létezett, a fátylat pedig épp csak hogy lehúzták a Mátrix és a Potentátor közé?

Ré vagyok. Kilenc archetípus volt és sok árnyék.

Árnyékok alatt azt érted, amire én kisebb archetípusi hajlamok megszületéseként hivatkoznék esetleg?

Ré vagyok. Mi inkább hasznos struktúrák nem teljesen kigondolt kezdetleges elképzeléseiként írnánk le ezen árnyékokat.

A Döntés létezik e ennél a pontnál, az első önmagát szolgáló polaritás megteremtődésénél? Választás zajlik ezen a ponton, vagy nem választás?

Ré vagyok. Az elfátyolozás avagy két archetípus elválasztásának értelemszerű velejárója a döntés fogalma. E fogalom kifinomítása sok tapasztalatot vett igénybe.

Sajnálom, hogy nagy nehézségekkel jár feltennem ezeket a kérdéseket, ám olyan anyagnál járunk, amit némiképp nehézkesnek érzek.

Érdekesnek találom, hogy a legelső elfátyolozási kísérlete a Mátrixnak a Potentátortól és viszont, önmagát szolgáló polaritást keltett életre. Ez egy nagyon fontos filozófiai [válasz]pontnak tűnik a teremtés fejlődéstörténetében, s talán egy korábban el nem képzelt, ahogy mi mondanánk, mágikus rendszer kezdetének.

A kérdésem a következő. Az első torzulás kiterjesztése előtt a magasabb denzitások mágikus képességei ugyanolyan nagyok voltak, mint most, amikor az egyes denzitások a legnagyobb képességüket érik el a tudatosságban? Nehéz ezt megfogalmazni. Arra gondolok, hogy a negyedik denzitás végén, a szabad akarat kiterjesztése előtt, a mágikus potenciál, amit mi mágiának hívunk, ugyanolyan nagy volt– vagy a képesség, vagy a hatás, ugyanolyan nagy volt e, mint most, a negyedik denzitás végén?

Ré vagyok. Miként te érted (ha használhatjuk e téves megnevezést), a mágia, a mágikus képesség a harmadik és negyedik denzitásokban, azidőtájt sokkalta nagyobb volt, mint a változás után. Mindamellett sokkal, de sokkal kisebb vágy vagy akarat volt használni e potenciált.

Namost, hadd bizonyosodjam meg, hogy jól értelek: a változás és a szabad akarat kiterjesztése előtt, vegyük konkrétan a negyedik denzitás végét, azon feltétel során, amikor csak másokat szolgáló sarkosulás létezett, a mágikus képesség vagy potenciál sokkal nagyobb volt a negyedik denzitás végén, mint a negyedik denzitás végén közvetlenül a polarizációs kettészakadás és szabadakarat kiterjesztés után. Így van?

Ré vagyok. Mágikus képesség az a képesség, hogy tudatosan használjuk az úgynevezett tudattalant. Következésképp maximális képesség volt az al Logoszok szabad akaratának bevezetése előtt.

Jól van. Jelenleg bonyolultabb vagy nagyobb számú archetípusok hatását tapasztaljuk, és úgy találgattam, hogy a most a tudaton megélhetőink a következőképp működnek: Van a Mágusunk és a Főpapnőnk, melyek a Mátrixnak és a Potentátornak felelnek meg, amik közé leereszkedett a fátyol, mely az első torzulás kiterjesztésének elsődleges létrehozója. Ez így van?

Ré vagyok. Nem tudjuk megválaszolni ezt a kérdést közbenső anyag hiánya folytán.

Rendben. Bocsánat.

A következő archetípus a Császárnő, a Tudat Katalizátora, az, amelyik a tudatos elmére hat, hogy megváltoztassa azt. A negyedik a Császár lévén, mely az Elme Tapasztalata, az a tudattalanban tárolt anyag, amely létrehozza annak folyamatos hajlamosságát. Helyesek eme kijelentéseim?

Ré vagyok. Habár kijelentéseid messze túl merevek, helyes kapcsolatokat érzékelsz bennük. Nagyfokú dinamikus összeköttetés van ezen első négy archetípus közt.

Akkor a Főpap egy kormányzója vagy szortírozója lenne ezen hatásoknak, hogy megteremtse a tudattalanba való megfelelő beágyazódását annak, ami a tudaton keresztüljön?

Ré vagyok. Habár éles eszű, a feltételezés a lényeget tekintve téves.

Mi volna hát a Főpap?

Ré vagyok. A Főpap a Test 1 komplexum Szignifikátora, annak igazi természete.

Megjegyezhetjük, hogy a jellemzőnek, amelyről beszéltél, csakugyan van jelentősége a Tudat Szignifikátora szempontjából, ám nem a középpont. A tudat komplexum szívközepe az a dinamikus entitás, amelyik magába szív, keres és tanulni próbál.

Akkor a Főpap a kapcsolat – mondhatnád – a tudat és a test között?

Ré vagyok. Erős kapcsolat van a tudat, a test és a lélek jelzői közt. Az állításod túl általános.

Hadd ugorjam át a Főpapot egy percre, mivel egyáltalán nem értem, és kérdezzelek arról, hogy a Szeretők a tudat és a tudattalan egybeolvadását képviselik e, vagy a tudat és a tudattalan kommunikációját?

Ré vagyok. Újra csak, anélkül, hogy valamiben is figyelmetlen lennél, eltéveszted a lényegét ennek az adott archetípusnak, melyet helyesebben lehet az Elme Átalakulásának nevezni.

Az elme átalakulása mivé?

Ré vagyok. A Hatos Archetípus megfigyelésénél a misztériumok tanulóját átalakulni láthatod az elmében lévő fény és sötétség közti választás szüksége miatt.

Akkor a Hódító avagy Diadalszekér az első hat archetípus tevékenységének betetőzését jelentené a mentális folyamatok leigázására, akár még a fátyol lehetséges eltávolításával is?

Ré vagyok. Ez igencsak éles megfigyelés. A Hetes Archetípus olyan, amit nehéz taglalni. Hívhatjuk az Ösvénynek, az Útnak vagy az Elme Nagy Útjának. Alapja az első hat Archetípus visszatükröződése és lényegi sommázása.

Úgy is tekintheted az Elme Nagy Útját, mint ami megmutatja az elmén keresztüli megfelelő utazás királyságát vagy gyümölcseit, abban [az értelemben], hogy az elme oly méltóságteljesen halad keresztül az anyagon, amit kigondol, akár egy diadalszekér, melyet királyi oroszlánok vagy paripák húznak.

Most egy teljes kérdést javasolnánk még, mivel ez az instrumentum némi eltorzulást él át a fájdalom irányába.

Akkor az egyik olyan archetípusra kérdeznék rá, amelyet jelenleg a legkevésbé értek, ha használhatom egyáltalán ezt a szót. Még mindig igencsak sötétben vagyok, hogy úgy mondjam, a Főpappal kapcsolatban, és hogy pontosan mi is az. Tudnál adni valami más ismertetést is arról, hogy ez mi, kérlek?

Ré vagyok. A legnagyobb érdeklődést a Szignifikátor iránt mutattad, melynek komplexummá kell válnia. A Főpap az elme eredeti archetípusa, mely a tudat és a tudattalan finom mozgásai révén vált összetetté. Az elme komplexitásai kifejlődtek, szemben a tapasztalatok Potentátorból Mátrixba történő egyszerű beolvadásával.

Maga az elme egy színésszé vált, amelyet megszállt a szabad akarat és konkrétabban, az akarat. Az elme Szignifikátoraként a Főpap rendelkezik az akarattal a megismerésre, de mihez kezdjen az ismereteivel és mi célból keressen? Egy komplex Szignifikátor potenciáljai sokrétűek.

Vannak e rövid kérdések ebben a munkamenetben?

Csak hogy tehetünk e bármit az instrumentum kényelméért vagy a kontaktus javításáért?

Ré vagyok. Minden jó. Jövőtök kis részére a közvetítőnek ugyancsak ajánlatos a kezén viselnie azon enyhítő segítségeket, amelyek használatát elhanyagolta. Érte némi trauma mindkét kezét és karját, és ennélfogva némileg le kellett rövidítenünk ezt a mostani működést.

Köszönjük.

Ré vagyok. Lelkiismeretesek vagytok, barátaim. Az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében búcsúzunk tőletek. Járjatok hát az Egy Dicső Végtelen Teremtő erejében és békéjében örvendezve. Adonai.

  1. Ré kijavította ezt a hibát a 80. ülésben. A Főpap a Tudat komplexum Szignifikátora. ↩