1981. január 15. és 1984. március 15. között az igazság három elkötelezett keresõje az ebben a könyvben szereplõ szóbeli közlést kapta. Az üzenetek, mint majd megtudják, földönkívüli lények egy civilizációtól érkeztek, akik magukat Ré-ként azonosították. A Ré-kontaktus: Az Egység Törvényének tanítása a Rével való kapcsolatfelvétel e hároméves idõszakának teljes, helyesbített és immár egységesített lejegyzését tartalmazza.
Ennek a bevezetõnek nem célja, hogy részletesen elmagyarázza a kapcsolatfelvételt vagy annak filozófiáját. E rész célja csupán az, hogy az olvasónak egy kis kontextust nyújtson azzal kapcsolatban, miként történt ez a kapcsolatfelvétel, némi háttér-információt arról a forrásról, amellyel Don Elkins, Carla Rueckert és Jim McCarty kommunikált, és egy kis vázlatot arról, hogy mit állít ez a forrás a metafizikai valóságról. Ez a bevezetés nem elengedhetetlen a könyv elolvasásához és megértéséhez; a tájékozódás és az elkövetkezõ utazásra való felkészülés eszközeként ajánljuk.A Föld õsi történelmében Ré a Nap egyiptomi isteneként ismert. Õk azonban azt állítják, hogy amikor az egyiptomiakat meglátogatták, testvérekként jöttek, nem pedig istenekként. Azért jöttek, mert az a civilizáció akkorra már egy olyan kultúrát és hitrendszert fejlesztett ki, amely felkészítette tagjait az Egység Törvénye fogalmainak megértésére. Ez az Egység Törvénye iránti készség vonzotta hozzájuk Ré csoportját, hogy ezen elvek tanítóiként szolgáljanak.
Ré arról számol be, hogy az adott kultúra megsegítésére tett erõfeszítéseiket félreértették és eltorzították. Az egyiptomiak, különösen a királyi elit, aki az üzenetet csak magának tartotta fenn, megfosztotta az üzenetet a benne rejlõ együttérzéstõl, eltorzítva a minden dolgok egységének filozófiáját. Ré következésképp kivonta magát az egyiptomi tapasztalásokból, de ettõl kezdve egészen mostanáig, távolról figyelték a Föld fejlõdését. Régóta tartó vágyuk, hogy kijavítsák az Egység Törvényébe abban az idõszakban bevezetett torzulásokat, vezette õket ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a mi csoportunkkal.
De nem ez volt az egyedüli okuk. Ré azért is lépett kapcsolatba a csoportunkkal, mert a Föld közeledik a 75 000 éves evolúciós fõciklus végéhez, és sokan a lakosságából készen állnak arra, hogy átlépjenek a következõ evolúciós szakaszba, amit Ré a negyedik denzitásnak, a szeretet és megértés létsûrûségnek nevez. Segítséget kívántak nyújtani ebben az átmeneti idõszakban, s így válaszoltak a bolygóról kiinduló szolgálatra való elhívásra.
Ré elmondta, hogy õk a hatodik létsûrûségbõl származó, az õ szavaikkal élve “társas emlékezet komplexum”. Ilyenné válik egy bolygó népessége a miénken túli evolúciós sûrûségekben. Ebben az elrendezésben minden egyén gondolatai, emlékei és tapasztalatai ismertek és elérhetõk az egész csoport számára. A társadalmi test egésze tehát a sok egyedi egyénbõl áll, akiknek hozzáférésük van az emlékezet és az identitás közös csoportos tárházához is.
Ré szerint a Föld lakossága a negyedik denzitásba való átmenet befejezõdése után fogja megszülni a saját társas emlékezetkomplexumát. Ahogyan az egyének is fejlõdnek az idõ múlásával, a társadalmi emlékezeti komplexum is hasonlóképp fejlõdik, átalakul és egységesebbé válik, amint az evolúció minden egyes magasabb sûrûségû leckéjét sikeresen elsajátítják. Ré, mint társas emlékezeti komplexum számára nincs különbség az egyén és az egész csoport között. Így amikor Rével kommunikáltunk, akkor a társadalmi emlékezeti komplexum egy individualizált entitásához beszéltünk. Mivel ebben a csoportban mindenki egy közös elméhez fér hozzá, olyan volt, mintha a Ré társadalmi emlékezetkomplexum mind a 6,5 millió entitásával kommunikáltunk volna.
Ré egy nagyobb csoport része is, melyet az Egy Végtelen Teremtõ szolgálatában álló Bolygók Konföderációjának neveznek, mely a Tejútrendszer-galaxisunk helyi részén található más bolygókról származó sok más társadalmi emlékezetkomplexumból áll. Ré szerint a Konföderáció tagjai már jó ideje kínálják szolgálataikat csatornázás és más módszerek révén különbözõ egyéneknek és csoportoknak szerte a világon, és a bolygónkkal való kölcsönhatásuk visszanyúlik egészen a mély, történelem elõtti múltba. A mi csoportunk a 1962-es kezdete óta áll kapcsolatban e Konföderáció válogatott tagjaival.
A Konföderáció elsõdleges üzenete mindig is az volt, hogy egy egységes univerzumban élünk, hogy az általunk érzékelt világ egy illúzió, hogy azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, hogyan adjunk és fogadjunk szeretetet, és hogy a meditáció az egyik legfõbb eszköz a mindannyiunkban létezõ Teremtõ felfedezésére.
A beszélgetés során Ré feltétlenül vállalta a felelõsséget a saját nézõpontjáért, de lemondott minden tekintélyrõl, jelezve, hogy amit meg tud osztani, az csak az õ nézõpontja - amit úgy jellemzett, hogy “egy valamelyest eltérõ nézõpont az információkról, melyek mindig és örökké ugyanazok”. Nem kívánták, hogy ezen információk forrásaként azonosítsuk õket. Ehelyett kifejezetten azt kérték, hogy “az Egység Törvényének alázatos hírnökeiként” írjuk le õket. Ebben a kijelentésben elismerik a korlátaikat és tisztelik a kapcsolatukat az egyetlen igazsággal, amely meghaladja (de magában foglalja) az identitás minden látszólagos részét az egész világegyetemben:
[Arra bátorítjuk a keresõt, hogy ne terelje el] a figyelmét a szeretet és a fény Egységes Végtelen Forrásáról, amelynek mi mindnyájan hírnökei vagyunk, szerényen és tudva, hogy önmagunkban csupán legparányibb darabkái vagyunk a Teremtõnek: kis részei a végtelen intelligencia pompás teljességének.
¶Az Egység Törvénye és kozmológiája
Így írta le Ré az Egység Törvényét:
Igazából nincs helyes vagy helytelen. Nincs polaritás, mert egyszer minden összebékül táncotok egy pontján a tudat/test/lélek komplexumon át, amellyel magatokat szórakoztatjátok különbözõ módokon torzítva e jelen idõszakban. Ez a torzítás semmi esetre sem szükséges. Ezt ki-ki maga választja egy alternatívaként a minden dolgot összekötõ gondolat teljes egységének megértésére. Nem csupán rokonszerû entitások vagy hasonló dolgok vagytok. Ti vagytok minden dolog, minden lény, minden érzés, minden esemény, minden helyzet. Ti vagytok az egységesség. Ti vagytok a végtelenség. Szeretet/fény vagytok, fény/szeretet vagytok. Vagytok. Ez az Egység Törvénye.
Ebben a könyvben Ré szemtõl szembe állít minket ugyanazzal az alapvetõ igazsággal, melyrõl a világ minden tájáról származó misztikusok is beszámoltak az idõk során: a megdöbbentõ felismeréssel, hogy az Egy Végtelen Teremtõ bennünk van, és mindenben, mindenütt ott van. Valójában az Egység Törvénye azt állítja, hogy semmi nincs, ami nem a Teremtõ; semmi nincs, ami kívül lenne ebbõl a mögöttes egységbõl. Ré arról számol be, hogy a Teremtõ a végtelen teremtést Önmagából teremtette, hogy megismerje és megtapasztalja Önmagát. Ez az “intelligens végtelen”, ahogy Ré nevezi, saját lényébõl hozza létre a galaxisokat, a csillagokat, a bolygókat, az olyan entitásokat, mint mi magunk; a sötétséget és a fényt, a szeretetet és a félelmet, a jelentés és a tapasztalás minden árnyalatát, a gondolkodás és a tevékenység minden módozatát, s minden mást, ami valós és képzelt a létezés minden síkján. És ennek a teremtésnek minden egyes látszólagos részét felruházta a szabad akarat alapzatával: a tanulás, a növekedés, a szándék, az alkalmazkodás és az evolúciós döntések meghozatalának képességével, a Teremtõhöz való visszatérés tapasztalati útjának megrajzolásával.
Spirituális utazásunk során szabad akaratot gyakorlunk, azt választva, hogy fokozatosan egyre tisztábban ismerjük meg önmagunkat, és elõbb-utóbb egységbe növünk az Egy Teremtõvel. Miközben a végtelen teremtés összes végtelen lénye ezt az utat járja, az Egységes Teremtõ olyan módon ismeri meg Önmagát, amely elképzelhetetlen és végtelen, a teremtés minden egyes része által valaha is meghozott szabad akaratú választáson keresztül.
Az út, amelyet minden lélek megtesz, Ré szerint az “oktávok” végtelen rendszerén keresztül halad, ahol minden oktáv hét egymást követõ fénysûrûségre (vagy koncentrációra) oszlik. A mi jelenlegi oktávunk elsõ denzitásában a tûz és a szél arra tanítja a földet és a vizet, hogy úgy alakuljon ki, amivel létrehozza a késõbbi biológiai élet alapjait.
A második denzitás a tudatosságnak az a szintje, melyben a baktériumok és egysejtûek élnek az alacsonyabb fokozatokban, a növényekig és állatokig a magasabb fokozatokban. Ennek a sûrûségnek a leckéi magukban foglalják az elsõ sûrûség véletlenszerû változásából egy koherensebb tudatossággá való átalakulást, amely elõsegíti a növekedést és az irányított mozgást. Ahogy az egyedek a második denzitáson keresztül fejlõdnek, elkezdenek az öntudatosság következõ sûrûsége felé törekedni; és ahogy a szellem komplexum felébred, lehetõvé válik a harmadik sûrûségbe való elõrelépés.
A Föld és az emberi népesség jelenleg a harmadik denzitású ciklus vége felé közeledik a Konföderáció szerint. Ebben a harmadik denzitásban, a választás létsûrûségében egy fejlettebb öntudattal rendelkezünk, amely magában foglalja az elmét, a testet és – most elõször – egy teljesen aktivált szellemet. Ennek a sûrûségnek az a funkciója, hogy sarkosítsuk a tudatunkat, és megválasszuk a szeretet formáját, a szolgálat formáját. A polarizáció spektrumának egyik végén az önmagunk szolgálata áll: az én kizárólagos szeretete, amely elutasítja a örökérvényû szeretetet, és arra törekszik, hogy másokat irányítson, manipuláljon, kihasználjon, sõt rabszolgává tegyen az én javára. A spektrum másik végén a mások szolgálata áll: nemcsak az én, hanem minden más én szeretete. A mások szolgálata az egyetemes, feltétel nélküli szeretetre törekszik és azt vallja, mindenben a Teremtõt látva, és mindenki szabad akaratát támogatva. Megélt életünk azonban nem ennyire fekete és fehér, miközben tudatosságunkkal a polaritás spektrumának valamelyik vége felé törekszünk.
A Föld különbözõ bölcseleti hagyományaival összhangban Ré azt kommunikálja, hogy egy “új korszak” felé haladunk, vagy amit Ré a szeretet és megértés negyedik denzitásába való szüretnek nevezne. Ez az, ahol a társas emlékezet komplexum megszületik, ahol a gondolatok dolgokká válnak, ahol a szeretet láthatóvá válik, és ahol a pozitív és negatív polaritás elválnak egymástól, hogy olyan környezetekben éljenek, amelyek jobban megfelelnek a saját, egymástól eltérõ fejlõdési pályájuknak.
Az ötödik denzitás a fény létsûrûsége, ahol a bölcsesség válik a következõ sûrûségbe való átlépés fókuszává és kritériumává. A hatodik denzitás kiegyensúlyozza és egyesíti a negyedik denzitásban tanult szeretetet az ötödik denzitásban tanult világossággal (bölcsességgel), és olyan erõt hoz létre mások szolgálatára, amely hatékonyabb, mint a szeretet vagy a bölcsesség önmagában. A hetedik denzitás a léttapasztalás egy olyan birodalmát éri el, amelyet még nehezebb leírni. Ré szerint ez az “örökkévalóság” létsûrûsége, és itt kezdünk el teljes harmóniába kerülni az Egységes Teremtõvel. A nyolcadik sûrûség az egész teremtés teljes egybeolvadását jelenti az Egy Teremtõvel, és egyben egy új oktáv elsõ sûrûségének tekinthetõ, elrendezésében a zenei skála hangjegyeihez hasonlóan. A mi oktávunk gyümölcsei végül a denzitások egy másik oktávját fogják megszülni, amelynek gyümölcsei megint egy újabb sûrûség-oktávot fognak megszülni, és így tovább, a végtelenségig.
¶Miként jött létre a Ré kapcsolat?
Don Elkins már középiskolás korában elkezdte feltenni a nagy kérdéseket az életrõl. A mindennapi olvasás, írás és számolás közepette elgondolkodott magában: Mi az élet értelme? Mekkora a világegyetem, és hogyan mûködik? Mit nem tudunk még? Ez a vágy, hogy megértse és összerakja a kirakós darabkáit, egész testet öltése során töretlenül fennmaradt. Szakmai életében Elkins késõbb a gépészmérnöki és a fizikai tudományok professzora lett, magánéletében pedig az ufók, a reinkarnáció és más, a paranormális jelenségek címszó alatt összefûzhetõ kutatási területek elszánt kutatója. Rájött, hogy a modern tudomány nem képes feltárni az univerzum alapvetõ mûködését és célját, ezért ezekhez a területekhez fordult, hogy olyan válaszokat kerítsen, melyeket a tudomány nem adhatott meg.
Carla L. Rueckert egy olyan személy volt, aki gyermekkora óta szárnyaló intellektussal és mélységes és személyes hittel volt megáldva. Ez utóbbit illetõen “a bölcsõtõl episzkopálisnak”, végül pedig misztikus kereszténynek vallotta magát. Elõbbit illetõen Carla koraérett gyermek volt, aki kiválóan teljesített az iskolában, és minden felmérõt teljesített, amit csak elé tettek. S ami még fontosabb, a nehéz körülmények ellenére Carla az élet szeretetétõl vibrált. Élt a táncnak, az éneklésnek, a természettel való érintkezésnek, valamint hogy az odaadást és a szolgálatot az életével testesítse meg. Annyira elkötelezett volt a szeretetteljes szemlélet iránt, hogy az emberek gyakran ártatlannak vagy naivnak tartották, ami egyesekben azt a vágyat váltotta ki, hogy megvédjék és megóvják Carlát egy olyan világtól, melyrõl úgy érezték, hogy közel sem oly tiszta, mint õ maga.
1961 végén Don egy kis barna kötetet kapott, amelynek kreatív címe “A barna jegyzetfüzet” volt, és amelyet Walt Rogers állított össze a michigani Detroitból – egy olyan ember, aki korábban már átélt személyes találkozást egy ufonautával. A találkozás után Mr. Rogers “tartós telepatikus kapcsolatot” mutatott ezzel az entitással, mely jelenségrõl gyakran beszámoltak az 1950-es évek hasonló találkozásai során. A Rogers által összeállított barna jegyzetfüzet a valóság metafizikai természetérõl tartalmazott értesüléseket állítólagos földönkívüli forrásokból. Azt is leírta, hogy egy gyakran együtt meditáló embercsoport miként képes ilyen jellegû információkat kapni földönkívüli entitásokkal való telepatikus kapcsolat útján. Elkinsre olyan mély benyomást tettek a jegyzetfüzetben talált csatornázott anyagok és saját munkája közti összefüggések, hogy ezen útmutatás alapján úgy döntött, hogy a Kentucky állambeli Louisville-ben egy tucat fizikushallgatójával kísérletet tesz.
Ennek híre eljutott ezen egyik diák barátnõjének fülébe, akiben nemrég fejlõdött ki egy meghatározó érdeklõdés a csend és a meditáció szeretete iránt, ezért kérte, hogy õ is részt vehessen. A lány neve Carla L. Rueckert volt.
Don nem mondta el a csoportnak, hogy mi történhet, csak annyit, hogy valami érdekes dolog sülhet ki abból, ha együtt meditálnak. Valójában egy tudományos kísérletet próbált elvégezni, hogy kiderüljön, a diákok kapnak-e földönkívüli telepatikus kontaktust kérés nélkül is. Miután eltelt egy kis idõ, és nem születtek határozott eredmények, Walt Rogers meglátogatta a csoportot, és közvetített a forrásától, Hatonntól: attól az entitástól, akivel a személyes találkozását megélte. Hatonn elmondta, hogy Don csoportjának néhány tagján keresztül megpróbáltak csatornázni, de a diákok nem voltak tudatában annak, hogy a benyomások, amelyeket kaptak – ám nem verbalizáltak – földönkívüliektõl származnak. Elkins úgy érezte, ez az esemény semmissé tette a kísérlet tudományos érvényességét, viszont a kísérlet elkezdett eredményeket produkálni. E látogatás után a csoportban Carla kivételével mindenki megtanult csatornázni; õ inkább a csendes meditációt részesítette elõnyben.
Carla és Don pályája e találkozás után egy idõre külön utakon vezetett, de végül újra összejöttek, és 1968-ban hivatalosan is összeálltak egy közös kutatási és keresési misszióra. Két évvel késõbb megalakították az L/L Company-t, amelynek nevét 1976-ban L/L Research-re változtatták. 1974-ben pedig – tizenkét évvel azután, hogy Carla részt vett Don elsõ channeling kísérletén – Don megkérte Carlát, hogy maga is vállaljon csatornázási szolgálatot. Nem véletlenül ez volt az az év, amikor Elkins elkezdte ténylegesen megõrizni (nem pedig kidobni vagy újrahasznosítani) a csatornázások magnókazettás hangfelvételeit. Az üzenetek minõségi ugrást tettek elõre, köszönhetõen Carla közvetítõi képességeinek, valamint az õ finomításainak Don kezdetleges csatornázási protokolljain. E finomítások között Carla kifejlesztette az instrumentum behangolásának és a kontakt kérdõre vonásának kulcsfontosságú eljárásait, melyek az L/L Research csatornázási stílusának védjegyévé váltak.
1978-ban Jim McCarty a hálózatról lecsatlakozottan élt egy rönkházban, melyet a Kentucky középsõ részén található erdõkben fekvõ 132 hektáros földjén épített. Egy este, miközben elemes rádióján hallgatta a Kentucky állambeli Lexingtonból sugárzó WKQQ állomást, felfigyelt Don Elkins és Carla L. Rueckert interjújára az ufók témájában. Jim lenyûgözve remélte, hogy egy nap majd találkozhat velük. Egy évvel késõbb vágya valóra vált, amikor telepes ismerõsei bemutatták Donnak és Carlának. Miután egy éven át minden vasárnap este Louisville-be autózott, hogy részt vegyen a channeling meditációikon, Don és Carla meghívta Jimet, hogy csatlakozzon hozzájuk, és segítsen a kutatásukban. Jim 1980. december 23-án oda költözött hozzájuk.
Huszonhárom nappal késõbb, 1981. január 15-én, miközben Carla egy tanítványát okította a csatornázásra, egy hang szólalt meg Carlán keresztül, és azt mondta: “Ré vagyok.” Ezt a foglalkozást megelõzõen Carla minden csatornázása tudatosan zajlott, de amikor Ré csatornázásához szolgált hangszerül, teljes öntudatlanságba került. Olyan módon, amit sem Don, sem Carla, sem Jim nem értett meg teljesen, elhagyta a testét a Ré kontaktushoz. Ré ekkor képes volt távolról mechanikusan mûködtetni Carla hangszálait, hogy válaszokat adjon Don kérdéseire. Az elsõ ülést követõ 105 ülés mindegyikénél Carla öntudatlan állapotba merült, és egyáltalán nem tudott róla semmit, hogy mi jön keresztül rajta. Egészen a 23. ülésig eltartott, mire Don elkezdte megmutatni neki Ré szavainak átiratát. Odáig eltitkolta elõle, hogy megõrizze a kapcsolat tudományos hitelességét.
A Ré kontaktus olyan kvantumugrást jelentett a felismerés mélysége és a látásmód kiszélesedése tekintetében, hogy Don, Carla és Jim a következõ három évben és két hónapban teljesen ennek a kapcsolatnak szentelték magukat.
¶A beszélgetés Rével
Ré kapcsolattartási stílusa kizárólag kérdés-válasz formájú volt. Úgy érezte, hogy ez a formátum a legjobb arra nézvést, hogy a csoportban lévõ személyek szabad akarata ne csorbuljon. Ré a kapcsolatát “keskeny sávúnak” írta le, ami a következõket jelentette: egyrészt, hogy a kapcsolat fenntartásához jelentõs összpontosításra és fegyelemre volt szükség; másrészt, hogy az információ minõsége sokkal nagyobb pontosságú és mélységû volt, mint a tudatos csatornázás révén elérhetõ; harmadrészt, hogy elsõsorban filozófiára és idõtlen spirituális elvekre kívánt összpontosítani, ami azt jelentette, hogy kerülendõ volt a mulandó, maradandó értékkel nem bíró információ.
Ré azért választotta Dont, Carlát és Jimet a kommunikációra, mert természetesen Don és Carla már évek óta gyakorolta és finomította a channeling eljárást. De ami még ennél is alapvetõbb, azért választotta éppen ezt a három keresõt, mert õk csoportként jelentõs, tartós, majdnemhogy erõfeszítésmentes harmóniát élveztek. Ugyanilyen fontos volt Carla abszolút tiszta vágya és teljes odaadása, hogy az Egy Végtelen Teremtõ szolgálatára legyen különösen a kommunikáció, és még kiváltképp a csatornázás révén. Ezek a tényezõk stabilan támogatták a Ré kontaktust, ami végül 106, az Egység Törvényét körüljáró ülést eredményezett.
A Rével való kapcsolatfelvétel elõkészületei a tervezett ülés elõtti éjszakán kezdõdtek. Don, Carla és Jim együtt meditáltak, majd átnézték az elõzõ ülést, és új kérdéseket fogalmaztak meg Rének. Felfedezték, hogy a szexuális energiaátadások Carla energiáinak növelésével meghosszabbították a Ré üléseket, ezért Carla és Jim, akik már bensõséges kapcsolatot alakítottak ki, ezt az átadást az Egy Teremtõnek és a Ré kontaktusnak szentelték. Az ülés reggelén Don, Carla és Jim könnyû reggelit fogyasztott, majd Jim hátmasszázst adott Carlának, hogy távol tartsa az ízületi fájdalmat, ami végül abból adódott, hogy Carla egy órán át mozdulatlanul feküdt.
A reggeli és az ülés közt együtt meditáltak a nappaliban, és e meditáció alatt Donnak gyakran jött még egy-két újabb, Rének felteendõ kérdés. Ezután visszavonultak a Ré szobába, és Carlát a szoba közepén fekvõ ágyra helyezték. Jim beállította a három magnót, hogy biztosítsa a sikeres hangfelvételt. Don bemérte a Ré által “tartozéknak” nevezett tárgyakat – a Bibliát, a füstölõt, a vizes kelyhet és a gyertyát –, hogy meggyõzõdjön róla, hogy azok a Ré utasításai szerinti optimális helyen vannak. (Ezeket a tárgyakat Ré azért választotta ki, mert Carla számára személyes jelentõséggel bírtak, mivel temploma oltártestületében szolgált, és minden vasárnap ezekkel a kegytárgyakkal díszítette fel az oltárt. Ezek nagy megerõsítést jelentettek számára, amikor elhagyta a testét).
Ré egy az Egység Körének nevezett védelmi szertartást adott át a csoportnak, amelyben Don és Jim körbejárták Carlát, miközben azon szavakat ismételték, melyek azt a vágyukat tükrözték, hogy mások szolgálatára legyenek. Ezután Don elfoglalta a székét, és áttekintette a Rének szóló kérdéseket, míg Jim szintén a székére ült, és meditációba kezdett, mely az ülés végéig eltartott. Azt vizualizálta, hogy fény járja keresztül Carla energiaközpontjait, a feje búbjától a talpáig. Egy vagy két percen belül, miután bejárták az Egység Körét, Ré elkezdte az ülést.
A Rével való háromévi kapcsolat során Don több mint 2600 kérdést tudott feltenni Rének. Ré válaszai lehetõvé tették Don számára, hogy összeillessze a kirakós játék számos darabját, amire szüksége volt ahhoz, hogy végre választ kapjon a legnagyobb, legégetõbb kérdéseire.
¶A Keresõ az Egyet keresi
Ré azt mondta, hogy mindannyian az igazság keresõi vagyunk. Ahogy megerõsítjük akaratunkat az igazság keresésére, és a hitünket, hogy szeretetet találjunk önmagunkban és a körülöttünk lévõ világban, biztosan megtaláljuk valódi természetünket is, ami másképpen azt jelenti, hogy az Egy Végtelen Teremtõt. Ahogy Ré mondta:
A keresõ az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendõ, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is. Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely õ maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belsõ keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.
Csatornázásaink során a Konföderáció szinte mindig azzal vezette be az egyes üléseket, hogy azt tanácsolja a keresõknek, hogy alaposan fontolják meg az üzeneteket, majd saját megkülönböztetõ képességükkel határozzák meg, mi az, ami hasznos és igaz saját maguk számára, és a többit felejtsék el. Ezt a gondolatot visszhangozzuk e könyv olvasóinak is, arra bátorítva mindenkit, aki Ré szavait olvassa, hogy nyitott, de megkülönböztetõ elmével közelítsen hozzájuk. Fentebb az “igazság” szót használtuk, de emlékeztetünk benneteket, hogy ti vagytok az igazság, amit kerestek; semmilyen üzenet, filozófia vagy szavak bármilyen kombinációja nem érhet fel azzal, vagy helyettesítheti azt, akik ti vagytok.
Áldás az utadon, amelyen az Egy Végtelen Teremtõt keresed magadban, a barátaidban és a családodban, valamint a körülötted lévõ világban.
¶Dedikáció
Megtiszteltetés lett volna Donnal és Carlával dolgoznom még a Ré kontaktus nélkül is. A mi hármunk közti harmónia oly nyilvánvaló és könnyû volt, hogy olyan érzést keltett, mintha régi barátok jöttek volna össze egy újabb tudati nagykalandra. Bármibe is fogtunk, az úgy érzõdött, hogy azt kell tennünk, hogy a szívünk által legjobban ismert módon szolgáljunk. Don olyan volt, mint egy nagy testvér, aki ismerte a titkokat, hogyan kell játszani az élet játékát, amit Carla és én még csak tanultunk.
A Ré kapcsolat és Don halála után Carla és én még 28 évig éltünk együtt mint férj és feleség, és õ lett életem legkedvesebb, legédesebb szerelme. Most, hogy õ is elment, jelenlegi társaimmal, Gary Beannel és Austin Bridgesszel folytatom azt a munkát, amit õ és Don 1968-ban kezdett el Love & Light Research néven.
Mindezen okok miatt ezt a könyvet ajánlom Donald T. Elkinsnek, akinek intelligenciája, intuíciója és paranormális tapasztalatai tökéletesen felkészítették õt arra, hogy egy elképesztõ beszélgetést folytasson le a Rével, és Carla L. Rueckertnek, aki félelem nélkül ajánlotta fel életét a Föld bolygó szolgálatára, mikor a Ré kontaktus médiumaként szolgált. Don bölcsessége és Carla szeretete utat tört a feledés fátylán át mindazok számára, akik az igazság keresõivé szeretnének válni.
— Jim McCarty
¶Megjegyzés az olvasónak
Amikor Don, Carla és én a 80-as évek elején ezeket az üléseket tartottuk Rével, tudtuk, hogy életünk legszebb napjait éljük. Tudtuk, hogy ez a munka az elsõdleges oka annak, amiért ezen a Földön vagyunk. Alig hittünk a jó szerencsénknek, hogy olyan földönkívüli entitásokkal kerültünk kapcsolatba, akik oly ékesszólóan, oly pontossággal és alapossággal beszéltek a teremtés természetérõl, hogy miként fejlõdünk benne mindannyian, az élet értelmérõl, és arról, hogy a szeretet, a fény és az egység minden dolgok alapvetõ építõkövei. Ré egész egyszerûen a szívünk és a lelkünk nyelvén beszélt, és mi harmóniában rezegtünk mindazzal, amit mondani kívánt.
Az évek során arra jutottunk, létezik egy kis közössége az igazság keresõinek, akik szintén rendelkeznek ezzel az erõteljes szimpatikus rezonanciával Ré információira. Ha te is ezek közé tartozol, üdvözöllek a családunkban. Még ha soha nem is találkozunk, jó tudni, hogy itt vagy. Az Egy Végtelen Teremtõ iránti közös szolgálatunkban mindig együtt vagyunk, függetlenül attól, hogy a fizikai valóságunk milyen külsõségeket mutat. Ezért szeretetünket és fényünket küldjük nektek, és arra kérünk, osszátok meg szereteteteket és fényeteket mindenkivel, akivel találkoztok minden jelenlegi és jövõbeli élettapasztalásotok során.
— Jim McCarty