Ré vagyok. Köszöntelek benneteket az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Most kommunikálunk.

Azt szeretném mondani, hogy nagy kiváltságnak tekintjük, hogy ezt a munkát végezhetjük, és reméljük, kérdéseinket olyan irányban tesszük fel, mely az anyag olvasói számára értékes lehet.

Ezen az ülésen úgy gondoltam, hogy történelmünk egyes jól ismert alakjai színsugár eredményének vizsgálata segítene megértetni, hogy az illúzió katalizátora miként is eredményez spirituális növekedést. Készítettem itt egy listát, és az első, akin esetleg megnézhetnénk a fő pontokat, már ami a katalizátoroknak az egyén életútjára gyakorolt hatását illeti, az lehetne, akit mi Franklin D. Roosevelt néven ismerünk. Mondanál valamit erről az entitásról?

Ré vagyok. Azok tárgyalásakor, akik népetek körében jól ismert személyiségek, meg kell jegyezni, hogy fennáll a lehetőség a tájékoztatást egy entitásra érvényesként értelmezni, holott az élettapasztalatok nagyszabású terve valójában minden egyes entitásra ugyanúgy jellemző. Ezt szem előtt tartva tárgyalhatunk személyekben katalízist kiváltó tapasztalati erőkről.

Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy a síkotokra nemrég leszületett entitások esetében sok torzulás adódhat tévinformációkból és az entitás gondolatait vagy viselkedését illető félreértelmezésekből.

Így most már beszélhetünk úgymond a Franklin nevű entitás alapváltozóiról. Mikor egy entitás harmadik dimenziós inkarnációba kezd, energiaközpontjai működésre készek, de ezeket az énnek tapasztalatok által aktiválni kell.

A Franklin nevezetű nagyon gyorsan felfejlődött a vöröstől kezdődően a narancson és a citromon át a zöldig, és ahogy mondani szoktátok, már igen zsenge korban elkezdett dolgozni a kék színű energiaközponton is. E gyors növekedés egyrészt korábbi, e sugarak aktiválásában elért eredményeknek volt köszönhető, másrészt korai élete viszonylagos kényelmének és ráérősségének; harmadrészt az entitás erős fejlődési vágyának. Ez az egyén egy olyan entitással párosodott, akinek kék színű vibrációi erősségükben még az övét is fölülmúlták, s ekképpen további növekedés katalíziséhez jutott azon a területen, mely történetesen egész inkarnációja során kitartóan működött.

Némi nehézsége adódott a zöld színű tevékenység fenntartásában a túlzott energia-bevitel következtében, amit a hatalomszerzés irányába torzult más énekkel kapcsolatos tevékenységekbe fektetett. Úgy esett, hogy ez a fizikai hordozón szedte be a vámot, ahogy mondhatnátok.

A fizikai hordozó egy részének mozdulatlansága okozta korlát újra feltárult az entitás előtt, ami a hatalomnak a mondjuk úgy, univerzálisabb vagy idealisztikusabb nézeteire való összpontosítás lehetőségét kínálta számára, mely a hatalommal való nem visszaélés. Vagyis tehát egy harcias tevékenység kezdetekor az entitás veszített némi pozitív polaritást a narancs és citromszín energiák szertelen használata okán a zöld és a kék színű energiák rovására, majd pedig a fizikai komplexum egy fájdalmas korlátozásának katalitikus hatásai nyomán visszanyerte a polaritást.

Az entitás nem volt harcias természetű, hanem a kék színű energiákkal dolgozva a konfliktus idején is fenntartotta zöld színű rezgését. Az az entitás is, aki Franklin tanáraként volt ismert, ezen időszak során nagymértékben kék színű aktivátorként működött, nemcsak párját illetően, hanem egyetemesebb kifejeződésben is. Ez az entitás folyamatosan pozitív módon polarizálódott az univerzális értelemben, mialatt – kevésbé univerzális értelemben – kifejlesztett egy mintát, mely nevezhető karmának, ami a párjával/tanárával való nem harmonikus kapcsolati torzulásokhoz köthető.

Két dolgot szeretnék tisztázni. Először is tehát Franklin tanára a felesége volt? Így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Másodszor, Franklin maga helyezte testére a fizikális korlátozást?

Ré vagyok. Ez részben igaz. A tudat/test/lélek komplexum teljesség a leszületés előtt gondosan kitűzte az inkarnáció leckéinek és céljainak alap vezérelveit. Ha a Franklin nevezetű elkerülte volna a foglalkozásának velejárójaként tekinthető versengés iránti féktelen élvezetet vagy érzelmi kötődést, akkor az entitást nem érte volna korlátozás.

Mindazonáltal a szolgálat és növekedés iránti vágy erős volt ebben a programban, és amikor e hatalomszeretet irányába vett torzulások hatására fogyatkozni kezdtek a lehetőségek, akkor érvénybe léptek az entitás önkorlátozó tényezői.

Most ugyanezen információkra lennék kíváncsi Adolf Hitler kapcsán is. Erről már esett szó korábban is. A már elmondottakat nem szükséges újra lefedni, ám hasznosnak vélném kiegészíteni azokat az információkat.

Ré vagyok. Az Adolfnak nevezett entitásról szót ejtve némi nehézségünk adódik az entitás életmintáit övező jelentős mennyiségű zűrzavar, s azon ugyancsak nagyfokú kavarodás okán, melybe az entitás tárgyalásakor óhatatlanul belefutunk.

Itt egy olyasvalaki példáját látjuk, aki az energiasugarak legmagasabb fokozatait próbálván aktiválni miközben híján volt a zöld színű kulcsnak, lenullázta magát, már ami a polarizációt illeti akár pozitív, akár negatív irányba. Az entitás alapvetően negatív volt. Zűrzavara azonban olyan volt, hogy a személyiség diszintegrálódott, míg a tudat/test/lélek komplexum szüretelhetetlen maradt és nagy szüksége lett gyógyításra.

Ez az entitás a negatív sarkosulás mintáját követte, amely az elit és a kiszolgáltatottak sémáját kínálja, melyet az entitás hasznos jellegűnek tekint a társadalmi szerkezetre nézve. Ám elsodródván a tudatos polarizációtól afelé, amit homályvilágnak hívhattok, ahol az álom átvette a helyét a tér/idő kontinuumotok eseményeinek: az entitás megbukott az igyekezetében, hogy egy szüretelhető mértékben szolgálja a Teremtőt az önmaga szolgálatának ösvénye mentén. Vagyis az úgynevezett őrületet látjuk, amely gyakorta kibontakozhat, mikor egy entitás gyorsabban próbál polarizálódni attól, mint ahogy a tapasztalatok beépülni képesek.

Óvatosságra és türelemre intettünk korábbi kommunikációkban, s most újra ezt tesszük, ezt az entitást használva fel példának a polarizáció elsietett megnyitására, anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanának a tudat/test/lélek komplexum egységbe szervezésére. Önmagad megismerése azt jelenti, hogy az alapzat álljon szilárd talajon.

Köszönjük. Fontos példa, úgy vélem. Azon gondolkodtam, hogy az abban az időben az Adolfnak alárendeltek közül képes volt e valaki szüretelhető jelleggel polarizálódni a negatív ösvényen?

Ré vagyok. Csak két olyan entitásról tudunk beszélni, akik negatív értelemben szüretelhetők lehetnek, lévén, hogy mások még mindig fizikai inkarnációban tartózkodnak: egyik a Hermann nevezetű, másik – ahogy hívatni szerette magát – a Himmlerként ismert.

Köszönjük. Korábban tárgyaltuk Abraham Lincolnt mint meglehetősen egyedi esetet. Lehetséges e elmondanod nekünk, mi volt az ő orientációja, és hogy az a bizonyos negyedik dimenziós lény miért épp Abraham testét használta fel, s hogy ez miként játszódott az abban az időben a társadalmunkban zajló folyamatok tekintetében?

Ré vagyok. Lehetséges.

Meglátásod szerint az olvasó számára hasznos lehet ezt megtudni?

Ré vagyok. Kérdéseidet a saját megítélésed alapján kell formáld.

Nos, ebben az esetben szeretném megtudni az Abraham Lincoln testének akkori felhasználása mögötti mozgatókat.

Ré vagyok. Ez legyen jelen működés utolsó teljes kérdése, mivel az instrumentumot eléggé fogytán találjuk a vitális energiáknak.

Az Abraham nevezetű vállát többféle irányból rendkívüli nehézségek nyomták fizikai, mentális és spirituális fájdalmak miatt, s belefáradt az életbe, de nem rendelkezett az önpusztítás hajlamával. A ti időtök szerinti 1853 ban az entitást felkereste álmában egy negyedik denzitású egyén. Ez az egyén a fény és a sötétség erőinek csatájában volt érdekelt, mely már sok évetek óta folyt a negyedik denzitásban.

Ez az entitás magára vette az Abraham nevű karmikus mintái letöltésének tisztjét/kötelességét, az Abraham nevű pedig ráeszmélt, hogy ez az entitás valóban megkísérelné azokat a dolgokat, amiket az Abraham nevű csak szeretett volna, de amikre képtelennek érezte magát. Így hát létrejött a csere.

Az Abraham entitást fizikai hordozója megszűntéig egy felfüggesztési síkra vitték, hasonlóan ahhoz, ahogy Réként mi is megegyeztünk ezzel az instrumentummal, hogy a hordozóban marad, kijön a transzállapotból, és ameddig közvetítőként működik közre, az instrumentum tudat és lélek komplexuma felfüggesztett állapotba kerül.

A planetáris energiák akkoriban egy olyan ponton álltak, ami ezen entitás számára egy kritikus pontnak tűnt, mert annak, amit ti szabadságként ismertek, a lehetőségként való elfogadottsága sok ember szemében megnőtt ekkor. Ez az entitás, ahogy nevezitek: a szabadság demokratikus elvének megfoganatosításában végzettek munkáját érezte veszélyben amiatt, hogy esetleg megkurtítja vagy érvényteleníti azt az egyének elnyomásának elvébe vetett, egyre növekvő hit és gyakorlat. Ez, denzitásotokban egy elég komoly jellegű negatív elképzelés. Az entitás így hát lépett abban, amit ő a fényért vívott küzdelemnek látott, hogy begyógyítsa a szabadság eszméjét ért sebesülést.

Az entitás se nem gyarapított, se nem veszített karmát ezen cselekedetek révén, pártatlanságának köszönhetően bármely kimeneteltől. Hozzáállása mindenkor másokat szolgáló volt, különösen az elnyomottak vagy szolgaságban élők iránt. Az egyén polaritását némileg – bár nem súlyosan – lecsökkentette a harcok traumája miatt a fizikai síkot nagy számban elhagyó entitás nyomán felgyűlt érzet és gondolatforma.

Megkérdezhetjük, hogy ezeket az információkat szeretted e volna megtudni vagy hogy szolgáljunk e további felvilágosítással?

Ha lesznek további kérdéseink, akkor azokat a következő alkalommal fogom feltenni, ami kb. négy nap múlva esedékes. Nem szeretném túlterhelni a közvetítőt. Csak annyit kérdezek, hogy tehetünk e valamit az instrumentum kényelméért vagy a kontaktus javításáért.

Ré vagyok. Minden jó. Búcsúzom tőletek, barátaim, az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Járjatok hát az Egy Teremtő erejével és békéjével. Adonai.